Nyugat-Dunántúl termálfürdői: három felejthetetlen termálfürdő

A Nyugat-Dunántúlon a csendes, nyugodt környezetet kedvelő turista és a kalandokat kereső, aktív vendég is megtalálja számításait, főként ha termálfürdők iránt érdeklődik. A régió bor- szőlő-, és fürdőkultúrája a Római Birodalom késői szakaszáig visszavezethető, városai római alapokon nyugszanak.

Bükfürdőn olajkutatás közben bukkantak 1282 méter mélyen 58 C fokos vízre, amelyről hamar kiderült, hogy gyógyhatású. A nemrégiben megújult fürdő gyermekmedencékkel, játszóparkkal, fedett élményfürdővel és óriáscsúszdával várja a családosokat. Magas kalcium-, magnézium- és flourtartalmú gyógyvize számos betegségre nyújt orvosságot. A gyógyvíz kiválóan alkalmas mozgásszervi betegségek kezelésére, magas szénsavtartalmának köszönhetően frissítő és keringésjavító hatású.

Bükfürdő

Sárvár több, egymással összeépült, közigazgatásilag egyesített településből jött létre. A természeti adottságokban gazdag terület az újkőkor óta lakott. Az új gyógy- és wellnessfürdő 2002. óta várja a gyógyulni és pihenni vágyókat, kristálytiszta vize izületi betegségek kezelésére ajánlott. A fürdőben exkluzív szaunavilág (fürdőruha nélküli terület), gyógy- és wellness szolgáltatások széles skálája, élménymedence és bébipancsoló gondoskodik a szórakozásról a család minden tagja számára. A gyermekeket ingyenesen használható játszóház várja. Nyáron strandmedence, fejes ugró öböl, hullámmedence, csúszda és a kicsik kedvence: a kalandmedence kalózhajóval és vízi várral várja a kikapcsolódni vágyókat.

Sárávr gyógyfürdő

Mosonmagyaróváron 1966-ban alapították a termálfürdőt, 1999. óta működik itt gyógyászati központ. A fürdőt bővizű kutak látják el a 2000 méter mélyről feltörő, 74 C fokos termálvízzel, amely Európa öt legjobb hatású gyógyvize közé tartozik. Sok oldott sót tartalmazó alkáli – hidrogénkarbonátos és kloridos hévíz, ami jól alkalmazható mozgásszervi, gyomor és bél, valamint légzőszervi megbetegedések kezelésére.

Sopron a magyar gasztronómiai élet egyik központja, a szőlő- és borkultúrája kétezer éves múltra tekint vissza. A „Szőlő és bor városa”, szabad királyi városként borkimérési jogot kapott és gyakorolhatott. A bor a gazdaság egyik alapja volt, a vidék leginkább elterjedt fajtája a kékfrankos.