Aquavit: hosszú hajóúton érlelt, fűszeres párlat

Aquavit

Az eredetlegenda szerint az aquavit szeszesitalként egy hajóúton született, a norvég tengerészek legnagyobb meglepetésére. Manapság gabonából vagy burgonyából előállított, jellemzően köménnyel és kaporral fűszerezett alkoholos italként ismert, elsősorban Skandináviában és Németország északi részén. Neve a latin aqua vitae (az élet vize) kifejezésből ered.

Észak-Európában már a középkor óta készítenek aquavitet, kezdetben tisztán gyógyászati alkalmazásra állították elő, elixírként. A legkorábbi írásos emlék 1531-ből származik, amikor Norvégiából egy római katolikus érsek csomagot küldött Dániában élő barátjának, benne egy kis „éltetővízzel”, aquavittel. Az üvegcsére pedig ráírta: mindenfajta betegségre, külsőleg és belsőleg is alkalmazható.
Jól hat az emésztésre

Szeszesitalként az aquavit egy hajóút során született. Norvégiából szállították tölgyfahordóban a gyógynedűt Ausztráliába, és amikor a hajó kikötött, a hordókból különleges ízű alkoholt lehetett csapolni. Az állandó mozgás, a nagy páratartalom és a változó hőmérséklet ugyanis gyors erjedésre serkentette a folyadék összetevőit. A mai napig hordókkal megrakott hajók indulnak útnak Norvégiából Ausztráliába, majd vissza, hogy a nagy utat megjárt nedű végül az ünnepi asztalra kerülhessen.

Jótékony hatásának köszönhetően az aquavit hamar meghódította a Skandináv-félsziget nagyobb részét. Norvégiában nemzeti itallá vált, Dániában a karácsonyi és a húsvéti étkezések főszereplője, Svédországban pedig a nyári vacsorapartik étvágygerjesztő itala lett. A fűszeres nedű után ugyanis jobban csúszik a pácolt hering, a rák vagy a füstölt hal, a hagyományosan zsíros norvég karácsonyi étel, a sült tarja és bárányborda elfogyasztása után pedig jólesően csökkenti a teltségérzetet.